A Pekingi Egyetem kutatói egérkíséretek segítségével először figyelték meg valós időben, milyen utat tesz meg egy élő szervezetben a mikroműanyag.
Mostanra egyértelművé vált, hogy a mikroműanyagok milyen súlyos szennyezést jelentenek a környezet számára. Amellett, hogy ott van a talajban, az esővízben, a növényekben és az állatokban is, az embert sem kíméli: az agyban, a májban és a vesében is képes felhalmozódni, de ott van a hímivarsejtekben és a méhlepényben is. A Pekingi Egyetem kutatói az aggyal kapcsolatos szennyezést vizsgálták, és igen ijesztő eredményre jutottak.
A kutatók az egérkísérletek során arra jutottak, hogy a mikroműanyagok bejuthatnak az állatok agyába, és elzárhatják az ereket. Ezzel lényegében a vérrögképződést utánozzák le, ami életveszélyes állapotot idézhet elő. Az erről szóló tanulmányt a Science Advances című tudományos lapban publikálták.
A kutatók a vizsgálat során először alkalmaztak valós idejű képalkotást a műanyagdarabkák nyomon követésére, amint azok áthaladtak és felhalmozódtak az agyi erekben. A kutatók szerint az egész olyan volt, mint amikor az autópályán baleset történik, a forgalom pedig feltorlódik.
A szerzők ezután csökkent motoros funkciót találtak azoknál az egereknél, amelyeknél ez megtörtént, ami arra utal, hogy a felhalmozódás hatással van az agyi működésre. Bár egyre több bizonyíték van arra, hogy ilyesmi megtörténhet, a mostani vizsgálat az első, ami azt is megmutatja, hogyan: az anyag gátolja a véráramlást.
A The Guardian azt írja, a tudósok vizsgálata azért is rendkívül fontos, mert eddig nagyon keveset értett a tudomány abból, hogy a műanyagdarabkák hogyan mozognak az agyban, és miért okozhatnak betegséget és neurotoxicitást.
Az egerek agyában lévő műanyagok valós idejű nyomon követésére a kutatók fluoreszcens – vagyis világító – bevonatú polisztirollal töltött vízzel itatták meg az állatokat. Ez a műanyag a háztartási cikkekben és az élelmiszerek csomagolásánál használt anyag. A megfigyelések alapján néhány órán belül már az agyban voltak a darabkák.
A kutatók azt gyanítják, hogy az immunsejtek kebelezhették be a mikroműanyagot, így szabálytalan alakú sejtek jöttek éltre. Ahogy a sejtek az agykéreg apró ereiben haladtak – ahol általában több és szorosabb kanyar található – néha elakadtak. Nem túl meglepő módon minél nagyobb volt egy műanyagdarab, annál hajlamosabb volt arra, hogy elakadjon.
A feltorlódás során az elzáródások csökkentették a véráramlást. Ezek néhány nap vagy hét után megszűntek, de néhány ilyen elzáródás a vizsgálat négyhetes megfigyelési időszakának lezárásán túl is fennmaradt.
Az egerek rövidebb távokat és lassabban tettek meg, mint más társaik, és gyengébben teljesítettek a memóriafunkciót felmérő labirintus-teszten.
A kutatók hangsúlyozzák, az eredményt nem lehet egy az egyben átvetíteni az emberre, mivel az agyi erek nagyobbak, és a véráramlás is gyorsabb. Az a tény azonban, hogy ilyesmi megtörténik, kellőképpen riasztó.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.