Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az egyiptomi kormány az elmúlt közel negyven évben többször tett kísérletet arra, hogy megreformálják Kairó szemétszállítását, ami viszont emberek tízezreinek megélhetését sodorná veszélybe. Azokét, akik számára épp a szeméthegyek jelentenek biztos anyagi forrást és stabil életet, de a lakosság más részei sem feltétlenül lelkesednek az intézményesített szemétszállításért.
Vékony, koszos ruhás fiatal fiú cipel a hátán egy nagy zsák szemetet. Hogy hova igyekszik vele, az rejtély, mivel körülöttünk mindent hulladék borít. Eggyel több vagy kevesebb zsák nem sokat tesz hozzá a városképhez.
Egyiptom fővárosában, Kairóban járunk. Olyan történelmi helyek közvetlen közelében, mint a gízai piramismező, a nagy szfinx, vagy a 9. században épült Ibn Tulun mecset. Európai szemmel azonban a Közel-Kelet egyik legjelentősebb városa enyhén szólva kiábrándító. Bár a Nílus partján felhúzott luxusszállodák közvetlen környezete tiszta és rendezett, két utcával lejjebb már mindent szemét borít. Ezt túrja élelemért a városban élő, becslések szerint körülbelül 15 millió kóbor kutya és macska, egyes városrészekben pedig velük együtt a lakosok is. Igaz, ők nem ennivalót keresnek.
Érték a hulladék
A World Population Review adatai alapján Kairó körülbelül 2,5 milliós fővárosból 70 év alatt duzzadt 22,6 millió lakosú metropolisszá, de az agglomerációjában szintén körülbelül 20 millió fő élhet.
A lakosság becslések szerint napi körülbelül 15 tonna hulladékot termel, amiknek csupán töredékét szállítják el az egyiptomi kormány által megbízott hivatalos hulladékkezelő vállalatok. A szemét legalább 60-70 százalékáról a zabbálok gondoskodnak, egy körülbelül 50-80 ezer főből álló helyi csoport, akiknek a megélhetését éppen az biztosítja, hogy a város úszik a hulladékban.
A Slum Dwellers International nevű, nyomornegyedekben élők segítségével foglalkozó szervezet szerint a kairói szemétszállítás (vagy annak hiányának) története az 1910-es években kezdődött. Ekkor érkeztek Egyiptom fővárosába a wahájákként ismert, korábban sivatagi területeken élő népek, akik megegyeztek a helyi lakosokkal arról, hogy – kiépített szemétszállítási rendszer hiányában – bizonyos összegért cserébe összegyűjtik és eltüntetik a lakók hulladékait.
A sivatagi napon kiszárított hulladékot később újra beszállították a városba, és tüzelőanyagként eladták a főváros fürdőinek, kenyérsütödéinek és kifőzdéinek
– írja a honlapján ezzel kapcsolatban a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság.
A 40-es években újabb munkát kereső betelepülők érkeztek Kairóba a szárazság által súlyosan sújtott vidékekről, a kopt keresztény farmerek, akik sikeresen megállapodtak a wahájákkal. Az ő feladatuk lett a szemét összegyűjtése és szortírozása, míg a waháják vállalták annak elszállítását és ártalmatlanítását.
Ezekre a szemétgyűjtögető kopt keresztényekre ragadt rá az évtizedek alatt a „zabbaleen” jelző, ami arabul a „szemétember” kifejezésnek felel meg. Az ő leszármazottaik, a zabbálok foglalkoznak a hulladék összegyűjtésével Kairóban ma is, és eszükben sincs feladni a vállalkozásukat és az életmódjukat; számukra a hulladék kincset ér és megélhetést jelent.
A férfiak és fiatal fiúk által összegyűjtött, nők és gyerekek által gondosan, szelektíven válogatott hulladékért ugyanis sorakoznak a külföldi vállalatok és cégek. A Kairóban összegyűjtött szemét mintegy 80 százalékát hasznosítják újra a PhMuseum szerint, ez magasabb arány, mint az európai átlag, ami az European Environment Agency adatai szerint 2022-ben 44 százalék volt.
A kormány változtatna, a lakosság nem kér belőle
Arra, hogy a szemétgyűjtés meglehetősen jövedelmező üzlet lehet, az egyiptomi kormány először 1989-ben figyelt fel. Ekkor kísérletet tettek a zabbálok szemétgyűjtésének korlátozására és magánvállalatokkal kötöttek szerződést egyes területek tisztán tartása érdekében, mindezt viszont anélkül, hogy bármivel is kárpótolták volna a bevételüktől így eleső szemétgyűjtőket.
A próbálkozás végül mégsem emiatt feneklett meg, hanem a tiltakozó kairói lakosok miatt, akik sérelmezték, hogy a magánvállalatok bevonása okán nőtt a rezsi költsége. A hulladékot emellett többé nem volt elég kirakni a ház elé, helyette a közterületeken kijelölt szemétlerakókba kellett (volna) vinniük, erre a fáradságra viszont alacsony volt a hajlandóság.
A finn, hulladékból energiát előállító WOIMA Corporation vállalat szerint az elmúlt években az egyiptomi kormány ismét kísérletet tett a rendszer megreformálására és a zabbáloktól való eltávolodására. Ennek egy radikális lépése volt, hogy a H1N1 járványra hivatkozva 2009-ben leölték a disznóikat, amik addig az élelmiszer-hulladék elpusztításáért feleltek. A járvány helyett ugyanakkor ennek a hátterében inkább az állt, hogy a többségében muszlimok lakta országban a sertés tisztátalan állatnak számít, a kairói muszlimokat pedig hosszú ideje zavarták a kopt keresztényeik jószágai.
Sertések hiányában viszont megszaporodott az élelmiszer-hulladék mennyisége, ezzel együtt pedig a szagok is a metropoliszban. A kormány által ismét megbízott magánvállalatok pedig felismerték, hogy a szűk utcákban, sikátorokban nem tudják megfelelően összegyűjteni a sok esetben halmokban álló hulladékot, és szükségük van a szemétgyűjtésre „szakosodott”, sokadik generációs zabbálok segítségére.
Emiatt alvállalkozókként bevonták őket, de a zabbálok közül többen maguk döntöttek úgy, hogy vállalkozóként folytatják a szemétgyűjtő bizniszüket. Ez egyébként a saját közösségükben olyannyira elismert és megbecsült munka, hogy a született zabbálok akkor is inkább ezt választják, ha lenne esélyük kényelmes, tiszta irodai munkára is.
Ebben a városrészben mi büszkék vagyunk arra, amit elértünk. Megteremtettük a saját megélhetésünket, és remélem, hogy ez még sokáig így marad
– mondja az Egytian Streets cikkében a 25 éves Kirolos, aki harmadik generációs zabbál annak ellenére, hogy informatikából diplomát szerzett.
A riportban a fiatal férfi azt is hozzáteszi, a diplomája a jövőben abban lehet a segítségére, hogy a gyerekeit jó iskolákba juttassa be, a szülők iskolázottsága ugyanis előnyt jelent egyes intézményekben. Arra a kérdésre viszont, hogy mit szeretne, mivel foglalkozzanak majd a jövendőbeli gyerekei, azt válaszolta, hogy azt szeretné, ha ők is Garbage Cityben, vagyis Kairó zabbálok lakta, hulladékkal teli városrészében élnének. Ez az a hely, ahol szerinte stabil és jó élet vár rájuk.
55 év a várható élettartam
A kiegyensúlyozott és jó élet egyiptomi viszonylatban még csak-csak igaz lehet, hiszen a zabbálok – a kairói lakosság jelentős részével ellentétben – nem nélkülöznek és koldulnak, hanem a kemény munkájuknak köszönhetően valóban biztos a megélhetésük. Hosszú élet viszont aligha vár rájuk a mindent elborító szemét, illetve a higiénia hiánya miatt.
„Gindi szerint a katasztrofális higiéniai körülmények között élő zabbálok várható élettartama átlagosan nem haladja meg az 55 évet. A negyven év felettiek 40 százaléka asztmás, és a lakók közel fele szenved a hepatitisz vírusfertőzés különböző típusaitól” – szerepel a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság cikkében.
A háztartási hulladékok mellett ráadásul a kórházak veszélyes hulladékai is Kairó utcáin, így a zabbálok otthonaiban landolnak. Emiatt nem ritka, hogy egy használt injekciós tű megszúrja a hulladékválogató nők és gyerekek kezét, további komoly egészségügyi problémákat okozva.
Nyitóképünkön Kairó egyik utcája. Forrás: AFP / Nur Photo / Meng Tao
Simon Anita: A hulladék értékes tud lenni, érdemes ezt kihasználni
Új mentalitásra van szükség a hazai hulladékgazdálkodási piacon, amelyet alaposan megrostál majd az elkövetkező egy-két év, véli az Alteo szakértője. Vélemény.
Egyre furcsább az egész történet, ami az Európai Parlamentben megesett Magyar Péterrel: eddig még csak példa sem volt ilyesmire
Az ügy miatt EP-vizsgálat várható, az sem kizárt, hogy valaki belenyúlt az Európai Parlament informatikai rendszerébe.
