Ésszerűnek látszana annak alapján értékelni a Széll Kálmánról elnevezett – angol nyelvű változatában „Magyarország strukturális reformprogramja” címet viselő – tervet, ami benne van. Ki lehetne emelni az adósságráta tervezett leszorítását, vagy a kilátásba helyezett megszorítások (strukturális átalakítások) jellegét.

A Költségvetési Tanács a korábbi felállásban: Török Ádám, Kopits György és Oblath Gábor

Bánkuti András

A közzétett magyar nyelvű dokumentum azonban általános elképzeléseket fogalmaz meg, és angol változata sem tartalmazza azokat a részleteket, amelyek alapján megvalósíthatóságát, illetve megvalósításának lehetséges gazdasági és társadalmi következményeit meg lehetne ítélni.

Ezért a Széll Kálmán-tervet (SZKT) egyelőre nem a tartalma, hanem annak alapján javaslom értelmezni és értékelni, hogy mi nincs benne; illetve mi az, ami „inverz módon” van benne, vagyis, ha nem lépne életbe a terv, annak milyen következményei lennének.

A SZKT nem tartalmazza azt a feltételezést, hogy a bevezetett, illetve későbbre meghirdetett adócsökkentések hatására oly mértékben gyorsul majd a gazdasági növekedés, továbbá olyan jelentősen nő a foglalkoztatottság, hogy az ebből keletkező állami bevételi többlet egy idő után ellensúlyozza majd az adócsökkentések miatti bevételkiesést. Márpedig a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatot megalapozni hivatott középtávú kitekintés éppen erre a stratégiai feltételezésre támaszkodott.

E feltevésnek a megalapozottságát vitatta a korábbi Költségvetési Tanács (KT), az IMF, az EU Bizottsága és voltaképpen minden józan elemző. Így alakult ki az a szakmai konszenzus, amely elismerte, hogy a 2011. évi költségvetés önmagában megvalósítható, ám ugyanakkor felvetette: 2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedő adósságpályával kell számolni. Ennélfogva a költségvetés tervezői kifejezetten óvatlanul jártak el: rendkívüli optimizmust tükröző előrejelzésük feltételezte, hogy az ország gazdasága lendületes növekedésnek indul.

A szakmai kifogásokra az érintettek úgy reagáltak, hogy átalakították a Költségvetési Tanácsot, stábját megszüntették, és az IMF-et szerénységre intették. De olvashattunk érvelő választ is, mégpedig Matolcsy György nemzetgazdasági minisztertől, aki Mellár Tamás következő megállapítására reagált: „Az adócsökkentések eddig még sehol a világon nem voltak képesek olyan mértékben növelni a GDP-t, hogy a növekményből pótolható lett volna az adókiesés. Nálunk sem fog másként történni: némi termelésbővülés természetesen várható a tása és az szja csökkentésétől, de ez lényegileg nem fogja megváltoztatni a gazdasági szerkezetet és emelni a versenyképességünket.”

Matolcsy válasza: “Ezt kissé máshogy látom. Például eddig minden egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer többlet költségvetési bevételt hozott a Baltikumtól Szlovákiáig. Az is igaz, hogy az adóreformot kivétel nélkül mindenki a gazdaság felszálló ágában vezette be. Magyarországon a térség legmagasabb adóterhelésével és legmagasabb adóbürokráciájával biztosan nem lennénk képesek gyorsítani a GDP-növekedést, új munkahelyeket teremteni és emelni a versenyképességet. Ezért csökkentjük az adócentralizációt a 2009-es 39,5 százalékról 2014-re 33 százalékra. Követjük az eddigi sikeres példákat, mert már a mély válságból kijövő, felszálló ágban hozzuk az adókönnyítéseket!”

A miniszter válasza egyébként egybecseng azzal, ahogyan az előbb idézett írásnak egy további megállapítására reagált. Mellár szerint „a magánpénztári megtakarításokat nem szabad a folyó költségvetési kiadások finanszírozására fordítani”. A válasz: “A korábbi közgazdaság szerint valóban nem, de mint tudjuk, új közgazdaságra van szükség, mert új világban élünk.” Nos, a SZKT angol változata arról tanúsodik, hogy az új világban is szükség van a „korábbi közgazdaságra” (helyesen: közgazdaságtanra). Ez a Nemzetgazdasági Minisztérium – önmagának feltett – alábbi kérdése, illetve válasza alapján válik világossá.

Mi lenne, ha a SZKT nem kerülne bevezetésre?

A hivatalos válasz csak a terv angol változatából ismerhető meg – a magyar verzióból ugyanis kimaradt. (A magyar változat a Bajnai-kormány strukturális reformjairól szóló összeállítást sem tartalmazza.) Az angol nyelvű dokumentum „No policy change”, „Változatlan politika” című alfejezete előrejelzéseket közöl a következő három év államháztartási egyenlegére vonatkozóan, feltételezve, hogy a gazdaság-, illetve költségvetési politika változatlan marad.

Eszerint jövőre, 2013-ban, illetve 2014-ben 4,5; 5,2; 4,9 százalékot tenne ki a várható GDP-arányos állami deficit, az eddig meghozott kormányzati intézkedések, így az adócsökkentések, továbbá a várható makrogazdasági folyamatok együttes hatására. Azaz: változatlan költségvetési politika esetén a következő években lényegesen nagyobb lenne a GDP-arányos államháztartási deficit,  mint amivel a decemberben elfogadott, költségvetést alátámasztó középtávú kitekintés számolt. Így a kitűzött célok csak jelentős költségvetési kiigazítással érhetők el.

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk az államháztartási egyenleg tervezett, illetve várt alakulására vonatkozó információkat. Tartalmazza a 2011 évi költségvetési törvényjavaslatban és a SZKT-ben szereplő előirányzatokat – ezek lényegében megegyeznek. Egy sorral lejjebb látható a „változatlan politika” forgatókönyv, alatta pedig a szükségessé vált költségvetési kiigazítás. Ez utóbbi jelzi, mekkora GDP-arányos költségvetési erőfeszítés szükséges a feltételesen prognosztizált pályáról a megcélzott pályára való átkerüléshez. Az alsó sorban szerepel a Költségvetési Tanács 2010 decemberében készített prognózisa a központi kormányzat egyenlegének alakulásáról (amely tehát az önkormányzatok költségvetési hiányát nem tartalmazza).

Az államháztartási egyenleg a GDP százalékában

^*/A Magyar Köztársaság Költségvetési Tanácsa: Középtávú kitekintés és a költségvetési szabályok számszerűsítése. 2010. december 15

(Forrás: 2011-re vonatkozó költségvetési törvényjavaslat és a SZK terv angol változata)

A SZKT „változatlan politika” forgatókönyve arról tanúskodik, hogy 2011 márciusában (néhány hónappal a költségvetés elfogadása után) a kormány illetékesei már nem bíznak benne, hogy az adócsökkentések nyomán a kitűzött deficitcél eléréséhez szükséges mértékben gyorsulhat a gazdasági növekedés, illetve bővülhet a foglalkoztatottság. További költségvetési lépések nélkül ugyanis 2012-ben 2,4 helyett 4,5, 2013-ban 2,3 helyett 5,2, 2014-ben pedig 1,9 helyett 4,9 százalékos GDP arányos hiánnyal számolnak. Az egyes évekre vonatkozó előrejelzések és célok különbsége a GDP-arányos költségvetési kiigazítás kumulált mértékét, nem pedig az évenként esedékes korrekciót jelzi. Ezért a megcélzott pálya eléréséhez a legnagyobb arányú kiigazításra 2012-ben lehet számítani (a GDP arányában 2,1%), ezt 2013-ban már enyhébb korrekció követné (0,8%), miáltal 2014-re az egyenleg az elgondolt cél közelébe kerülhetne.

Ne firtassuk, mennyire életszerű az a történet, hogy a költségvetés tervezői a költségvetés elfogadását követő második hónapban veszik észre, hogy középtávú előtejezéseik teljesen megalapozatlanok. Tény, hogy észrevették, el is ismerték, ami az első lépés a valóságos világ felé. A következő lépés a hazai közvélemény tájékoztatása lehetne.

A Széll Kálmán-terv angol változatát ideje lenne lefordítani magyarra.

A szerző közgazdász, korábban tagja volt a Költségvetési Tanácsnak.