Amerikai kutatók szerint érdemes lenne a tudománykommunikációban felhasználni a humort, az ugyanis segíthet könnyebben befogadhatóvá tenni az információkat.
„Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik!” – tartja a mondás, és az, hogy ez több puszta népi megfigyelésnél, azt most egy kutatás is bizonyítja. Alexandra Lynn Frank, az amerikai Georgiai Egyetem doktorandusza a Journal of Science Communication című tudományos lapban megjelent tanulmányában azt írja, hogy a megfelelő humornak köszönhetően a tudománykommunikátor szimpatikusabbá válhat, míg a közönsége könnyebben fogadja el tőle a hallottakat.
A humor soha nem kapott helyet a tudományos kommunikációban. A tudósok gyakran elzárkóztak a könnyelmű megközelítéstől, mert attól tartanak, hogy a viccek beépítése a tudományos kommunikációba alááshatja tekintélyüket vagy eredményeik hitelességét.
Frank és kollégáinak tanulmánya a humor tudományos kommunikációban betöltött szerepét feltáró korábbi kutatásokra épít, amiben komoly fókuszt helyeznek a tudósok közösségi médiában megjelent bejegyzéseire. A szakember célja, hogy kompromisszumot keressen a fenti két feltételezés között: arra volt kíváncsi, miként reagálnak az emberek a tudomány humoros tálalására. Ez a tudománykommunikátorok számára is fontos betekintést nyújt.
A kutatása a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tartalmakra is összpontosított, és egy kitalált tudós, Jamie Devon X-bejegyzéseit is felhasználta. Az alkalmazott humort három kategóriába sorolta:
- szatíra (könnyed humor),
- antropomorfizmus (emberi tulajdonságokkal rendelkező állatok vagy tárgyak ábrázolása), vagy
- a kettő kombinációja.
A tanulmány során egy felmérést végeztek a szakemberek, ahol a kitöltők tisztában voltak azzal, hogy felmérést töltenek ki, de azt nem tudták, hogy annak mi a célja. Összesen 2212 önkéntest vontak be a vizsgálatba.
Minden résztvevőnek megmutatták a kitalált tudós X-beszélgetését – nyolc változatból az egyiket –, amely egy mesterséges intelligenciáról készült karikatúrát is tartalmazott. A bejegyzések négyfélék voltak: a fent említett valamelyik kategóriába estek, vagy nem tartalmaztak humoros elemet. Ez utóbbival találkozók jelentették a kontrollcsoportot.
A tartalom megtekintése után a résztvevők értékelték, hogy
- mennyire volt vicces a bejegyzés,
- mennyire volt szimpatikus a tudós, és
- hitelesnek tartják-e a bejegyzésben olvasott tudományos megállapításokat.
Frank szerint az eredmények azt mutatják, hogy a humor segíthet elfogadni a tudományos megállapításokat, de csak akkor, ha a másik oldalon az emberek értik a viccet. Amennyiben ez nincs meg, pont ellenkező hatást válthat ki a kommunikáció, ráadásul a szatíra durvább formái agresszívnek tekinthetők, és alááshatják a tudományos információk hitelességét – emeli ki az Interesting Engineering.
Frank kiemelte, hogy a szarkazmust és az egyéneket megcélzó csipkelődést szintén nem szabad alkalmazni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.