Mitől leszünk mérgezően pozitívak vagy negatívak? A genetikán és a szülői háttéren kívül a minket körülvevő környezeti hatásokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. És azok segíthetnek minket meggyógyítani is.
Amennyire felszabadító hatású az igazság, annyira tesz rabbá, taszít függőségbe a hazugság. Az előbbi döntést ad a kezedbe, utóbbi megfoszt a döntéstől. Ha a döntés nem a tied, hanem helyetted döntenek, egyre gyengébbé, gyámoltalanabbá, kiszolgáltatottabbá válsz, és úgy lesz egyre nagyobb szükséged arra, hogy megmondják neked a tutit, hogy irányítsanak, mert elhiszed, hogy képtelen vagy döntést hozni önmagadról, így válsz egyre inkább függővé a szabadságodtól megfosztó másiktól.
A félelem a legsúlyosabb kötőanyag tehát. Mert a szeretet szabaddá és erőssé tesz, biztonságosan kötődővé, tehát nincs szükség arra, hogy bezárjon, leláncoljon, elmehetsz és bármikor visszajöhetsz, és mered is járni így az utad, mert bízol magadban, és bízol a másikban is. Tehát egészséges, kiegyensúlyozott és kreatív leszel tőle.
Ellenkező esetben görcsösen ragaszkodsz, nem mersz önálló lépéseket tenni, ezért beszűkülsz, egyoldalú ingerek érnek, s így fogalmad sincs önmagadról, a saját véleményedről, a lehetőségeidről. Ez egykedvű, tompa, szorongó állapot, ami elidegenít önmagadtól és a környezetedtől is, tehát hosszú távon megbetegít.
Toxikus társadalmi elvárások

A hagyományos patriarchális struktúrák rendkívül kedveznek az érzelmek elfojtásának, mert abban a férfiak számára megengedett egyetlen érzelemkifejezés a düh, tekintve, hogy minden mást nőiesnek titulálnak, aminek eredményeként minden fájdalom, szomorúság vagy veszteségélmény elfojtásba megy, és egyedül az agresszióban jelenhet meg.
A nők tekintetében pedig éppen a düh nem elfogadott, hisztiként stigmatizálják az érzelemkifejezést, és kellemességet várnak el, ami azt jelenti, hogy a nőket vagy toxikus pozitivitásba hajtják – akkor is mosolyogni kell, amikor valójában fájna –, vagy teljes érzelemelfojtásba, ami depresszióba, kétségbeesésbe, kiégésbe vezet.
Ezek a káros társadalmi elvárások falat húznak fel a társkapcsolatokban és a családokban, vagyis hazug rendszereket termelnek, amelyeken belül senki sem tudja igazán, mi is zajlik a másikban. A férfiak jelentős része alkoholizmusba vagy egyéb szer- vagy viselkedéses függőségbe vezeti szorongását, ahelyett, hogy szakmai segítséget kérne, mert az a gyengeség jelének minősülne.
Ezek a felállások végtelen fájdalmat, félelmet és kiszolgáltatottságot termelnek, ugyanakkor magukban hordozzák a problémamegoldás képtelenségét is, hiszen érzelmi elfojtásban még maguk a szereplők se tudják pontosan megfogalmazni önmaguknak sem, mit éreznek valójában.
Olvassa tovább Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.