Állomáshelye Óbudán volt, személyzete a Monarchia népeinek fiaiból állt, jelentős magyar létszámfölénnyel. Részt vett a boszniai okkupációban, végig harcolta az I. világháborút, számos katonai akcióban meghatározó szerepe volt. A Tanácsköztársaság idején személyzete csatlakozott a világ egyik első antikommunista felkeléséhez, melyet éppen róla neveztek el „monitor lázadás”-nak. A XX. század végére azonban nagyon rossz állapotba került, de 2010-re a ZOLTÁN Gőzös Közhasznú Alapítvány áldozatos munkájának és egy Európai Uniós pályázatnak köszönhetően újra egykori pompájában ragyoghat.