Csillogóan fényes barna testek játszanak a habokban, a háttérben reggae...

Creative Commons
Egy másik nap felkelünk, a nyílt tengeren halászokkal találkozunk, rákot veszünk tőlük és elbeszélgetünk az időjárásról; a többszáz sziget között óvatosan, tekeregve közelítjük meg a kontinenst, mint a múlt századok utazói, vizet és gyümölcsöket készletezünk, ízlelgetjük a szárazföld furcsa imbolygását, majd ismét úton vagyunk dél felé. A szél minden nap kitartóan feltámad észak-keletről, surrogva futnak alattunk a hullámok, majd eltűnik a fehér meder, a tisztán látható cápákkal, delfinekkel és rájákkal, a színes korallok és algák elmosódnak, közeleg a Rio Dulce torkolata, a víz zavaros lesz, Lívingston felől megcsapja az orrunkat a száradó halak sós, fanyar illata, majd kétoldalt bezárja kapuit az esőerdő sötét tömege. Később a folyó kiszélesedik, ez az El Golfete, vízililiomos öblökben népviseletbe öltözött lányok állnak a fatörzsből vájt kenukban, és vetik a hálót álló nap a vízbe. A parton cölöpökre épült kunyhók, néhány szatyor, malacok. De ez már Guatemala, itt véget érnek a karibi ritmusok.
A cikk és a hozzá tartozó fotók teljes terjedelmében a Bedouin Blogon találhatók.

Plázs
travelline.hu
2009. január. 09. 12:01
Színpad, fények, és ami mögöttük van
Plázs
travelline.hu
2009. január. 08. 11:47
Mi kell Kubába?
Plázs
travelline.hu
2009. január. 12. 10:25