A hétvégén még zajlott a Medián kutatása, Hann Endre és csapata a többi közt azt kérdezte a magyaroktól, tudnák-e támogatni, hogy Ukrajna csatlakozzon az Európai Unióhoz. Hétfő reggelre már az eredményeket is be tudjuk mutatni.
Orbán Viktor a múlt heti EU-csúcs szünetében jelentette be, hogy „véleménynyilvánító szavazást” kezdeményez. Ez az intézmény szerinte arra való, hogy „ezeket a kérdéseket mind végigbeszéljük úgy, mint a nemzeti konzultációk idején szoktuk, ezt ugyanúgy érdemes lebonyolítani, gyorsan, hatékonyan, mindenki hadd mondja el a véleményét. A kérdés egyszerű: igen-nem.” Az időzítésről pedig azt mondta a Kossuth Rádiónak:
Nem gatyáznék, igyekszem, amilyen gyorsan csak lehet, ezt tető alá hozni.
Szerénység nélkül jelenthetjük: a Medián gyorsabb volt, és az adófizetőknek egy fillérébe sem kerül, hogy egy reprezentatív mérés alapján pillanatnyi eredményt hirdethessünk. A március eleji nagy politikai felmérés részeként a közvélemény-kutató intézet kíváncsi volt arra is, mit gondol a felnőtt lakosság Ukrajna uniós csatlakozásáról. Az összesítés zajlik, hétfőre a HVG közölni is tudja a kérdésre adott válaszokat.
A kormány ennél lassabban és költségesebben kérdezi majd meg az embereket, ami kevésbé lesz átlátható, és az eredménye is torzítani fog.
Ahogy a HVG korábban megírta, Orbánék vezették ki a véleménynyilvánító népszavazás intézményét, amikor az alkotmányból törölték ezt a lehetőséget. Hogy Hofit citáljuk, ebből az intézményből is a „népet” törölték. Így aztán nem is beszél a kormányfő referendumról. Ha azonban a kérdést nem a szavazófülkékben teszik fel, hanem a nemzeti konzultáció mintájára levélben és interneten, akkor hiába hoz ki a kormány milliós részvételt, az eredmény nem lesz reprezentatív, szemben a Medián ezerfős professzionális mérésével.
Hétfőn mutatjuk tehát a számokat.
Megjegyzés: talán nem rugaszkodunk el teljesen a valóságtól, ha feltételezzük, Orbán napra pontosan tudja, mit gondolnak a magyarok a lehetséges EU-tagságról, és ennek tudatában, önérdekből kezdeményezi a nemzeti konzultációt utánzó szavazást. Ezeket a közvélemény-kutatásokat (szemben a Mediánnal) az adófizetők finanszírozzák jelentős felárral.
A hamarosan elbábozandó „véleménynyilvánító szavazás” így nemcsak költséges lesz, de az alapkérdés tekintetében felesleges is. Jogi következménye ugyanis nincs a nép szavának, a véleményét pedig már ismeri a miniszerelnök. Hiszen maga formálta olyanra, amilyen.
