 HVG |
Új támogatáspolitika, a színidirektorok kinevezési rendjének megváltozása, a szakmai színvonalon őrködő művészeti tanács felállítása is szerepel a várhatóan szeptemberben nyilvános vitára bocsátandó színházi törvény tervezetében. A szakma életét meghatározó új keretszabály nélkül is jelentős változások zajlottak le az utóbbi időben a magyar színházi életben. A HVG tavaly készített először színházi rangsorokat, amelyekben különböző mutatók alapján vizsgálta az állandó színjátszóhellyel rendelkező teátrumokat (HVG, 2006. június 17.). Az akkori és az újabb - 2006-ra vonatkozó - adatok összevetése alapján a legszembetűnőbb változás a színházi szféra zsugorodása.
 HVG |
Bár az igazi megszorítások - a fenntartói támogatások csökkenése - csak idén kezdődtek, a szűk esztendők előszeleként a társulatok többsége már tavaly bevételcsökkenést könyvelhetett el. Pedig a publikum még többet is áldozott arra, hogy Thalia kegyeibe férkőzzön: színházjegyekre a közönség 2006-ban több mint 7 milliárd forintot költött, szemben a korábbi 6,6 milliárddal. A jegyek relatív olcsóságát jelzi ugyanakkor, hogy alig van olyan társulat (az összes teátrum ötöde), ahol a jegyeladásból származó pénzek az összbevételnek legalább a negyedét elérnék. Még e kategória csúcstartói is bevételeik alig több mint harmadát-felét szerzik a klasszikus módon, a székek kiadásából. Akad olyan színház, például a Krétakör, amelyik komplett előadásokat is értékesít - jellemzően külföldre -, amiből így még jóval több is befolyik a kasszába, mint az egyenkénti jegyeladásból.
 HVG |
A "felsőbb" erőknek való kiszolgáltatottság mértékét jelzi, hogy a színházak működtetésére fordított közel 39 milliárd forint több mint kétharmada tavaly is a központi vagy települési büdzsékből származott (lásd ábránkat a 18. oldalon). A szponzorációból, vállalkozási tevékenységből származó pénzek szinte egyáltalán nem játszottak. A reklámbevételek aránya még csökkent is (1 százalékról fél százaléknál is kevesebbre). Az üzleti világ döntéshozóiból jelentősebb mértékű támogatást leginkább a kis társulatok tudtak kiénekelni. Ők sem azért, mintha nekik több pénzt adnának a cégek, hanem mert náluk már pár százezer forint is sokat dob a büdzsén.
 HVG |
A szűkülő források ellenére a színházak tavaly több előadást kínáltak, gazdagabb repertoárral jelentkeztek, mint a korábbi években: közel 15 ezer előadást láthatott a nagyközönség, köztük közel ötszáz új darabot: ősbemutatót, illetve felújítást. Igaz, a kínálat mennyiségi bővülése kétarcú jelenség. Dunát lehet rekeszteni például olyan műsorokkal, amelyek legfeljebb két előadást értek meg: számuk meghaladja a kétszázat. Volt olyan rétegműsor - az Angolnyelvű Színház Csongor és Tündéje -, amire mindössze 17 néző váltott jegyet.
Aki 2006-ban tutira akart menni - nagy látogatottságot, magas előadásszámot biztosító közönségdarabot szándékozott műsorra tűzni -, az a zenés darabok közül válogatott. A legtöbbször játszott, illetve a legtöbb nézőt vonzó előadások szinte kivétel nélkül a könnyedebb műfajba (musical, operett, vígjáték) tartoznak. Mindkét kategóriában tarolt az Operettszínház, illetve a több musicaldarabot is műsoron tartó Madách és a Vígszínház. Ez a három teátrum, valamint az operaház, illetve a három nemzeti (a budapesti, a miskolci és a győri) társulata hozta össze egyébként az összes színházi nézőszám közel felét.
 HVG |
A kereslet visszaesése azonban még a közönségrekorder színházakat sem mindig kerülte el. Korábbi vendégeinek közel a negyedét elveszítette például a tavaly botrányosra sikeredett vezetőváltásaitól is hangos operaház, amelynek a társulata kibékíthetetlen ellentétbe került a radikális előadás- és létszámcsökkentést tervező főigazgatóval, Hegyi Árpád Jutocsával, aki végül távozni kényszerült a posztjáról (HVG, 2006. június 24.). De hasonló arányban veszített nézőket az amúgy a béke szigetének számító budapesti Thália, a Pécsi Nemzeti és a Debreceni Csokonai Színház is. A középmezőnybe tartozó tatabányai Jászai Mariban pedig a felére esett a jegyeladások száma. Igaz, ezt olyan tényezőkkel magyarázták a színháznál, hogy nagyszabású rekonstrukcióba kezdtek, s ezért az előadásokat egy kisebb befogadóképességű terembe vitték.
A csekély számú nyertes között van a Bárka Színház, amely, úgy tűnik, sokat profitált a múlt év eleji igazgatóváltásból. Hogy ehhez milyen arányban járult hozzá a megváltozott művészeti koncepció, illetve - a hírek szerint a vezetőváltás előtt álló Nemzeti Színház élére aspiráló - Alföldi Róbert igazgató-rendező gyakori médiaszereplése, nem tudni, mindenesetre tavaly egyharmaddal több nézője volt a Bárkának, mint egy évvel korábban. (Igaz, a bevételek növekedése már jóval kisebb mértékű - mintegy 5 százalékos - volt.)
Sem a jól megválasztott repertoár, sem az aktív közönségszervezés nem jelent azonban biztos garanciát a sikerre. A kormányzati megszorító intézkedések tavalyi bejelentése idején például olyan tényezők is hozzájárulhattak a kereslet csökkenéséhez, mint a színházjáró közönség félelmei saját anyagi helyzetével kapcsolatban. Össznézőszámban tavaly csaknem 200 ezer látogatót - közel 5 százalékot - veszítettek a teátrumok.
A kiesést a külföldi vendégszereplések sem pótolták. A határon túli vendégszerepléseknél lényegében ugyanaz a tendencia érvényesült, mint belföldön: 2005-höz képest nőtt az előadásszám (271-ről 327-re), ám míg egy évvel korábban több mint 122 ezren látták valamelyik magyar társulat külföldi előadását, a nézőszám 2006-ban már nem érte el a 114 ezret.
A rekorderek külföldön is a zenés-táncos produkcióval fellépő társulatok voltak: Németországban 24 ezer nézőt, Japánban pedig további 15 ezret vonzottak a magyar operett-előadások. A Győri Balett lassanként már itthon számít vendégnek: előadásait tavaly már közel annyian látták külföldön - elsősorban Németországban és Ausztriában -, mint itthon. A prózai műfajokban a budapesti Katona József volt a legsikeresebb világjáró: a társulat - egyebek közt Csehov-, Shakespeare- és Euripidész- - előadásaira közel 10 ezer külföldi váltott jegyet. A kisebb társulatok közül aktivitásban leginkább a Krétakör vette fel a versenyt a nagyokkal: a 48 külföldi vendégelőadás több mint 7 ezer nézőt hozott a számára.
Akár a színházi ágazat bővülésének is tűnhet, hogy tavaly közel kétszáz fővel nőtt az állandó főállású alkalmazottak száma. A jelenség mögött azonban valójában a munkaügyi és adózási szabályokban bekövetkezett változások állnak. Az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) bevezetésének ugyanis az egyik deklarált célja volt, hogy a színészek az életben kevesebbet játsszanak: a színlelt vállalkozói szerződéseiket valódi munkaszerződések váltsák fel.
DOBSZAY JÁNOS
