„Nem vagyok konfliktuskereső ember, de amikor éles a helyzet, és csattanni kell, nem állok félre” – állítja magáról a romániai államelnöki székért az esélytelenek nyugalmával, ám mégis szívvel-lélekkel kampányoló 42 éves RMDSZ-vezető. Az agrármérnök papa és a főkönyvelő mama legidősebb gyermekeként a Hargita megyei Csíkkarcfalván született politikus valóságos polihisztor. Miután a kolozsvári Agrártudományi Egyetemen állatorvosi diplomát szerzett, beiratkozott a Babes-Bolyai Tudományegyetemre is, ahol 1998-ban filozófusi oklevelet kapott. „Miért csodálkoznak, mindkét terület jól megfér egy emberben” – ad rövid magyarázatot a szokatlan párosításra a közéletben utóbb újságíróként, költőként, íróként is megmártózó, több verseskötetet és egy regényt is jegyző, mostanság leginkább a politikai korteskedésre koncentráló RMDSZ-reménység. Korábban társalapítóként bábáskodott az 1989-ben indult erdélyi Jelenlét című kulturális folyóirat körül, de dolgozott a kolozsvári Korunk munkatársaként is. A kilencvenes évek elején a kolozsvári közszolgálati rádióban kulturális és politikai műsorokat szerkesztett. A politika egén 1997-ben tűnt fel, és az üstökös gyorsaságával haladt előre: miután önmaga számára is váratlanul elfogadta a felajánlott kulturális minisztériumi államtitkári posztot, a képviselőséggel is megkínálták. 2000 óta a bukaresti parlamentben az RMDSZ képviselőjeként főként a kulturális ügyeket viszi. Két évvel ezelőtt a szövetség ügyvezető elnökévé is megválasztották, sokan benne látják az első számú ember, Markó Béla utódját.

A november 22-ei romániai államelnök-választáson az RMDSZ jelöltjeként induló Kelemen szabadidejében szívesen készít portréfotókat: „egyszerű, hétköznapi embereket és különleges arcokat keresek”. A szülőfalujában, a szülei által épített házban élő politikust – aki nem mellesleg többségi tulajdonosa a transindex.ro-nak, a leglátogatottabb magyar nyelvű erdélyi hírportálnak –, többnyire a dzsessz vagy a Kispál és a Borz hallgatása kapcsolja ki.

mihály lászló

– Jóllehet első regénye nem ebben a zsánerben született, alighanem vonzódik az abszurd humorhoz, ha komolyan gondolja, hogy az RMDSZ elnökjelöltjeként babér teremhet önnek...

– Tisztában vagyok azzal, hogy Romániában az idén nem magyar lesz az államfő, de fontos, hogy a magyarok is elmondhassák: van egy olyan felkészült jelöltünk, mint a románoknak.

– Egyik versében régebben még ilyeneket írt: „az embert mégis hajtja valami, hogy szétkúrja a hierarchiát”, meg hogy „holnap is szarunk a tekintélyre”. Csak mi látjuk úgy, hogy már nem is lenne annyira ellenére, ha ön állna a hatalom csúcsán?

– Hát ez ilyen, az ember nem tudja kiszámítani az életében, mikor mi következik. Amikor ezt a verset írtam, még nem voltam politikus, nem is gondoltam, hogy egyszer az leszek.

– De azért ugye nem fogja bezúzatni a versesköteteit?

– Jaj, dehogyis. Mindent vállalok, amit annak idején versben, regényben, publicisztikában leírtam. Bár a verseimen formailag tényleg sokat lehetne segíteni.

– Pedig nekünk annyira megtetszettek azok a sorok is, hogy „öleltem száz nőt vagy tán / kétszer annyit”. Elárulhatja, miképpen zajlik a Kelemen-féle udvarlási kampány?

– Nem igazán tudom, őket kellene megkérdezni.

– Mind a kétszázat nem tudjuk, ehhez sajnos nincs apparátusunk...

– Nem vagyok nyomulós fajta, ha esetleg erre gondoltak.

– És a politikában? Egyáltalán, miért szállt be? Nem feltételezzük, hogy azért, mert tollforgatóként nem tudott volna megélni...

– Nagyon elégedett voltam a szakmámmal, és azt hiszem, ez kölcsönös lehetett. 1997-ben épp arról írtam cikket, mindegy, hogy Szőcs Géza vagy Kötő Jóska lesz a kulturális államtitkár, csak legyen valaki. Két nappal később, de még a megjelenés előtt csöngött a telefon, hogy legyek én a tárca második embere. Két órám volt a döntésre – 29 éves voltam, elvállaltam.

– Mindenesetre gyorsan beletanult. Azt is az egyik, államtitkár korában írt verséből tudjuk, néha korbácshoz kell nyúlni, hogy a „pókerarcú bennszülött szolgák” ne feledjék: ki van felül, és ki alul. Akkoriban egyébként még odanyilatkozott, nem tervez hosszú távra a politikában.

– Nem is terveztem. Sőt még 2000 elején se igen akaródzott képviselőnek állni. Csak hát, biztattak, próbáljam meg. Aztán összejött, és kiderült, ez kicsit olyan, mint a „lóvírus”: ha valakit megfertőz a lovak szeretete vagy a politika, attól nem szabadul egy életen át.

– És vajon Markó Bélától tudna szabadulni, ha akarna? Mennyire mer autonóm lenni az RMDSZ elnökétől? Úgy mondják, ő fedezte fel önt, és nem is igen tesz semmit az áldása nélkül.

– Az RMDSZ mindig is két ember kiegyensúlyozott vezetésére épült, és annyi igaz a felvetésükből, hogy egyikünk sem hoz fontos döntést a másik nélkül. Sok mindenben vitatkozunk, Béla ráadásul nem is az az ember, aki egymagában eldöntene politikai kérdéseket. Mondjuk, én sem vagyok az a típus. De nekem is van már idestova 13 éves tapasztalatom.

– Akkor – ahogy a mondás tartja – van már mire szerénynek lennie. Amúgy mit szeretne inkább: ha az utókor irodalmi vagy a politikai munkássága alapján őrizné meg emlékezetében?

– A fene tudja, mire fognak velem kapcsolatban emlékezni az emberek. De az biztos, ha a politikát egyszer abba is hagyom, az írásról soha nem mondanék le.

– Gyakran oszt meg olyan életbölcsességeket, mint hogy „aki az RMDSZ-re szavaz, az a jövőre szavaz”, meg hogy „az embereknek mindig igazuk van”. Szívesen vesz át ilyen, a magyar belpolitikán edződöttek számára ismerősen csengő közhelyeket mindkét politikai oldaltól?

– Jó dolgokat bárhonnan tanulok, de sajnálom, hogy a politikában sok minden nagyon közhelyesnek hat, mert még ha valami eredetit mond is az ember, azt is az agyvérzésig kénytelen ismételni. A politika már csak ezért is óriási kínokkal jár egy magamfajta bölcsésznek.

– Együtt sírunk önnel. Sokfele élt a világban, de tősgyökeres székelynek vallja magát. Hogy lehet, hogy korábban Székelyföldön mégsem volt annyira erős a támogatottsága?

– Senki nem próféta a saját hazájában. Engem arrafelé mindig elfogadtak, de talán azért nem én voltam a favoritjuk, mert a magam közösségével sokkal kritikusabb vagyok, mint másokkal. Nem szeretek olyat mondani, amiben nem hiszek vagy amit nem gondolok helyesnek, még ha sokan ilyeneket is szeretnének hallani tőlem.

– Ehhez kell az erős jellem! Ráadásul ön még az anyagiakkal sem igen fogható meg: a szülei által épített házban él, saját autóra nincs szüksége, mert ott a szolgálati. Van egyáltalán gyenge pontja, mondjuk a nők?

– Az ember e téren csak akkor zsarolható, ha házas.

– Ez mindenesetre megmagyarázza, miért nem kötelezte el magát eddig...

– Félreértenek. Nekem is volt már gyűrűs menyasszonyom. Ám épp mielőtt összeházasodtunk volna, kapott egy olyan állást a budapesti Közép-európai Egyetemen, a CEU-n, amit nem lehetett visszautasítani. De volt egy másik hosszú kapcsolatom is, és ő is az egyetemen kötött ki. Úgyhogy én már két nagyon kedves és értelmes erdélyi hölgyről mondtam le a CEU javára.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS