Miközben a kormány sem képes pontosan kimutatni, hol végződik a rossz gazdaságpolitika, és hol kezdődik a pénzügyi válság, a bértámogatásban részesítendő vállalkozásnak igazolnia kell, hogy foglalkoztatási nehézségei kifejezetten a recesszióból adódnak és átmenetiek. Ehhez a pályázati kiírás sem az igénylők, sem az elbírálók számára nem ad konkrét fogódzót azon kívül, hogy a pályázó cég leépítési szándékkal kapcsolatos bejelentésének 2008. október 31-e után kellett megérkeznie a munkaügyi központhoz. A pályázónak vállalnia kell, hogy a támogatás igénybevétele mellett eláll leépítési szándékától, továbbá a támogatott időszak után azzal azonos időtartamig (3–12 hónap) sem válik meg dolgozóitól. Az elnyerhető összeg a legkisebb vállalkozásoknál – 3–50 fő között – a leépítésre szánt, ám továbbfoglalkoztatott munkavállalók munkabére és a munkáltató által kifizetett járulékok 75-75 százaléka, 50–250 fős méretnél 50 százalék, míg a legnagyobb cégeknél 25 százalék. Csökkentett idejű foglalkoztatás esetén a pályázó vállalkozás ugyanebből a keretből kiegészítheti a dolgozók munkaidő-rövidítés miatt kieső bérét, az utóbbi, illetve a munkáltatói járulékok 80-80 százalékának erejéig. A támogatás havi mértéke munkavállalónként nem haladhatja meg a kötelező legkisebb munkabér és járulékai 150 százalékát.

Miként az üzleti bajok eredetére, a kilábalási stratégiára is csak általánosságokban kérdez rá a pályázati kérdőív. Feltétel viszont, hogy a cég az elmúlt két évben ne legyen veszteséges. A tapasztalatok szerint a pályázók adu ásza a rendelésállomány utóbbi hónapokban tapasztalt csökkenése, ezzel igyekeznek bizonyítani, hogy a válság miatt kerültek bajba. A pályáztatásban részt vevő, a HVG-nek nyilatkozó hivatalnokok azonban kivétel nélkül azt mondták: a papír mindent elbír. Jó eséllyel jutnak forráshoz például azok a társaságok, amelyek – főként az elektronikai gyártókra jellemzően – sok kölcsönmunkást alkalmaznak, ha ugyanis őket elbocsátják, még mindig jogosultak a támogatásra, miközben az a nagyvállalat, amely első válságkezelő lépésként megvált például harminc dolgozójától, máris kizárta magát a pályázásból.

Eddig körülbelül minden második pályázat sikertelennek bizonyult. Az elbírálásban részt vevők szerint a legtöbben a pályázatírásban szerzett rutin hiánya miatt buknak el. „Jobbak az esélyei azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a korábbi években indultak például uniós pályázatokon vagy a Széchenyi-terv tenderein” – osztja meg tapasztalatait a HVG-vel Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója, hozzátéve: a regionális központoknál jelentkező cégek némi előnyben vannak az OFA-keretre pályázókkal szemben, mert míg az utóbbiaknak hiánypótlási lehetőségük sem volt, vidéken a munkaügyi központok még segítséget is nyújtanak a pályázat indoklásához.