Vacsora a Béke Szállóban, Kiváló sportoló kitüntetés, valamint a lejátszott meccsek függvényében fejenként 9-10 ezer forint - ez volt a jutalma az 1965-ben Dortmundban világbajnokságot (vb) kiharcolt magyar női válogatott tagjainak. Ekkor már második vb-aranyérmüket nyerték a kézilabdás hölgyek, csakhogy az elsőt még nagypályán söpörték be - 1949-ben, Budapesten. A labdarúgógyepen elért kézilabdás eredmények azonban 1966-tól már nem számítanak bele a sportág statisztikájába. A nagypályás változat ugyanis az 1950-es években kiment a divatból, maradt a 40 méter hosszú, 20 méter széles kispálya, majd a teremváltozat.

A jugoszlávokat a döntőben 5:3 arányban verő csapatból többek közt - a Dortmundban még Jánya Ferencnéként pályára lépő - Szőkéné Bognár Erzsébet, Babos Ágnes, Guricsné Pásztor Erzsébet és Csenkiné Varga Zsuzsa a hat évvel később Rotterdamban világbajnoki bronzig jutó válogatottban is pályára lépett, és idővel valamennyien hivatásos edzők lettek, hazai terepen. A külföldi karrier ugyanis akkor még egyet jelentett az emigrációval. A világbajnok Ignácz Ilona mégis ezt választotta, Belgiumban a női felnőtt és a junior válogatott mellett is trénerkedett.

A dániai Helsingörben él és dolgozik a múlt évszázad legjobb kézilabdázójának is kikiáltott, 250 válogatottsága alatt három vb- és egy olimpiai bronzot bezsebelő Sterbinszky Amália: mint gyógymasszőr és "csontkovács" saját praxist visz, sérülést szenvedett sportolók utókezelését vállalja. Az 1982-es budapesti Sportcsarnok-avató vb-n a szovjetek ellen elvesztett döntő és az ugyanebben az évben a Vasas irányító játékosaként elnyert Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) után Sterbinszky hivatalos szerződéssel került Dániába, ahol rövid idő elteltével trénerré, sőt 1984-től egy évre a női válogatott szövetségi kapitányává lépett elő.

"A budapesti vb-ezüstért 30 ezer forintot kaptunk fejenként" - emlékezett vissza a HVG kérdésére Gódorné Nagy Mariann, aki a sportcsarnokbeli vb-n és a BEK-győztes Vasasban is Sterbinszky csapattársa volt. A most 48 éves kézilabdacsillag a német Bayern Leverkusennél - ahová 1986-ban igazolt - havonta is többet keresett ennél, nem is szólva az osztrák Hypobanknál kiérdemelt jövedelméről (a bécsi klubbal két BEK-trófeát is begyűjtött). Jelenleg férjével - az osztrák válogatott mellett másodedzősködő Gódor Mihállyal - közösen egy szabadidő- és sportcentrumot vezet az Őrségben, Szentgyörgyvölgyben, emellett Lentiben és Wienerneustadtban is trénere egy-egy kézilabdacsapatnak.

Az 1965-ös vb világverő csapatának kapusa az akkori nagy csillag, a kézilabdával a Fradiban edzősködő férje révén ma is kapcsolatot tartó Elekné Rothermel Anna volt. Válogatottbeli utódja a szintén klasszis Bujdosó Ágota, aki az 1971-es rotterdami és az 1975-ös kijevi világbajnokságon is bronzéremhez segítette társait. Amikor pedig 21 év aktív játék után, 1978-ban felhagyott az élsporttal, visszament tanult szakmájába: nyugdíjazásáig nyomdászként dolgozott. "Bujdi 60 éves, de ötyézik, vagyis a hivatalosan nosztalgiaválogatottnak nevezett »öreg tyúkok egyletében« játszik ő is, mint még annyian a régiek közül" - mesélte a HVG-nek Gódorné.

VAJNA TAMÁS