Az uniós átlag 70 százaléka volt Magyarországon a háztartások fogyasztása. Ez a legrosszabb adat az egész Európai Unióban. A második legalacsonyabb érték Bulgáriáé: 73 százalék – derült ki az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat által publikált adatokból.

A háztartások tényleges végső fogyasztása (Actual Individual Consumption, AIC) az egyes országok árszínvonalai közti különbségeket kiküszöbölő vásárlóerő-paritáson nézve elég jó indikátora az adott ország lakossági életszínvonalának, hiszen ha egy háztartás többet tud fogyasztani, több árut és szolgáltatást engedhet meg magának, akkor vélhetően magasabb életszínvonalon áll.

A magyar háztartások életszínvonalának leszakadása régiós (és teljes uniós) összehasonlításban régóta zajlik, a román háztartások már évekkel ezelőtt megelőzték a magyarországiakat. A magyar háztartásoknál az elmúlt években már csak a bolgár háztartások voltak szegényebbek. 2023-ban már azok sem – természetesen ez nem független attól, hogy Magyarországon volt messze a legmagasabb az infláció, jelentősen csökkent a reálkereset. A magyar fizetések vásárlóereje jelenleg nagyjából a két évvel ezelőtti szinten áll. 

A 2023-as helyzetre visszatérve: a megélhetési lista végén Magyarország és Bulgária előtt Szlovákia és Lettország álltak, az uniós átlag 75 százalékán. Összesen 17 tagállam volt az uniós átlag alatt.

Az átlag fölött 10 tagállam volt, az első helyen Luxemburg (az uniós átlag 138 százaléka), a másodikon Hollandia és Ausztria (117 százalék).

Ausztria dobogós helye és Magyarország utolsó helyre való lecsúszása jól jelzi, mennyire reális a magyar politika rendre előkerülő vágyálma Ausztria utoléréséről.

Nemcsak egyéni fogyasztásban, de gazdasági teljesítményben is.

2023-ban vásárlóerő-paritáson nézve Magyarország egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 76 százaléka volt. Ez hátulról az ötödik hely.

Ebben az összehasonlításban Bulgária végzett a lista végén, Magyarország Szlovákiát, Görögországot és Lettországot is megelőzte.

Az osztrák gazdaság egy főre jutó teljesítménye azonban igencsak messze van, az uniós átlag 123 százalékán. Az élen Luxemburg és Írország álltak 200 százalék fölötti értékekkel. Ezeket azért érdemes zárójelben kezelni: mindkét országban előszeretettel tartják a székhelyüket nagy multik, így ezen országok gazdasági teljesítménye papíron jóval nagyobbnak tűnik a ténylegesnél.

Magyarország nem csak e két mutatóban – és nem csak 2023-at tekintve – teljesít alul régiós versenytársaihoz képest.

„Miután megelőztük Magyarországot, meggyőződésem, hogy Lengyelországot is megelőzhetjük, és hamarosan a románok lesznek a legjobban fizetett munkavállalók Európának ezen a részén” – forgatta meg a kést Marcel Ciolacu román miniszterelnök a magyar kormány szívében egy beszédében. A politikus győzelmi jelentésének alapja szintén egy Eurostat-jelentés volt, vásárlóerő-paritáson nézve (tehát a helyi árszínvonalakat figyelembe véve)

2023-ban a romániai fizetések értéke meghaladta a magyarországiakét. És nem pusztán az átlagfizetésről van szó, a gyerekes háztartásokat nézve is előzött Románia

– pedig a magyar családi adókedvezmény növeli a gyerekesek nettó fizetését.

Az infláción túli ok megint csak meglehetősen kellemetlen a magát családbarátnak nevező magyar kormány számára: a legfőbb családtámogatási eszköz, az adóalap-kedvezmény elvileg a fizetések értékét szépítené, gyakorlatilag az érvényesíthető nettó összege több mint egy évtizede változatlan (egy gyerek után havi 10 ezer forint, kettő után havi 40 ezer forint, három vagy több után gyerekenként havi 33 ezer forint). 2011-től – ekkor vezették be a családi adókedvezményt – 2023-ig a halmozott infláció hajszál híján 80 százalék volt Magyarországon, így e kedvezmény értéke mára közel megfeleződött.

A fizetések értékének alakulása természetesen nem független a háztartások végső fogyasztásának alakulásától. Utóbbiba egyébként az állam által a háztartásoknak adott juttatásokat is beleszámolják.

A magyar kormány részéről legutóbb Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter igyekezett megmagyarázni, hogy tulajdonképpen miért is nem érdemes olyan mutatókat nézni, mint az egy főre jutó GDP, az AIC vagy a fizetések értéke.

Az átlagos hétköznapokon amúgy erősen gazdaságinövekedés-fetisiszta Nagy Márton véleménycikkében a GDP helyett egy kormányközeli kutatóintézet 2021-es összehasonlítását ajánlgatta, Bukarestet pedig az eladósodásra épülő gazdaságpolitikája miatt korholta. Miközben Románia államadóssága az ország GDP-jének 50 százalékát sem éri el – a magyar 70 százalék fölött van. A magyar költségvetés évek óta túlköltekezik, idén április végére összejött az egész évre tervezett hiány. A kormány megoldás gyanánt – idén is – megemelte a hiánycélt. Amit talán képes lesz tartani, bár az elmúlt években ez sem sikerült, és idén is kérdéses.