Nem, nem azért, mert akkor a kifutópályára ürítenék a tartályt.
Nem engedték el WC-re, ezért inkább a kabin folyosójára vizelt felszállás előtt egy Máltáról Budapestre utazó férfi 2023 szeptemberében. Bár a beszámolók szerint az említett utas ittas állapotban szállt fel a Wizzair gépére, előfordulhat olyan helyzet, amikor önhibáján kívül lenne halaszthatatlanul szüksége valakinek a mosdóra.
Erre azonban a legtöbb esetben nincs lehetőség, még ha nem is egységes a szabályozás. Amerikában jellemzően el lehet menni WC-re az ajtók zárása előtt, amíg a többi utas is elfoglalja helyét, Európában viszont zárt budiajtón kopogtatnánk.
A repülés szigorú szabályai szerint az utazást pontosan betartott fázisokra osztják, a mosdókat alapvetően a repülési magasság elérésétől az ereszkedés megkezdéséig tartják nyitva – vagyis abban az idősávban, amikor nem kötelező bekapcsolva tartani a biztonsági övet.
Közvetlenül beszállás után technikai, biztonsági akadálya nem lenne annak, hogy használjuk a mosdót, így ha az nem megengedett, annak inkább praktikus oka van: így egyszerűbb. A légiutas-kísérők ugyanis el vannak foglalva azzal, hogy mindenkit a helyükre irányítsanak, elhelyezzék a csomagokat, a szűk folyosókon pedig igencsak kényelmetlen lenne, ha fel-alá járkálnának az utasok ülésük és a WC között.
Miután halljuk a hangosbemondón, hogy „cabin crew: boarding complete”, vagyis a jelzést, hogy minden utas felszállt a gépre, kezdődik a következő fázis, mindenki a felszálláshoz készül. Ilyenkor járják végig az utaskísérők a sorokat, meggyőződnek róla, hogy mindenki becsatolta az övét és bemutatják a biztonsági előírásokat, hogy mi a teendő vészhelyzet esetén. Ezekben a percekben fontos, hogy a folyosó szabad legyen a személyzet számára, így mindenki másnak a helyén kell maradnia.
Az magától értetődő, hogy a gurulás és emelkedés, valamint ereszkedés ideje alatt nem hagyhatjuk el az ülésünket, ez ugyanis balesetveszélyes lenne – nem véletlen, hogy csak ez a néhány perc az, amíg a légiutas-kísérők is helyet foglalnak.
Ha nincsen különösebb fennforgás, akkor 10-15 percet kell úgy kibírnunk egy utazás során, amikor nem tudunk mosdóba menni. De mi van akkor, ha már beszálltunk, majd közli a pilóta, várakoznunk kell, akár órákon keresztül? Vagy ha tényleg nagyon kell, mert például előző este elcsaptuk a hasunkat?
Ilyenkor lehet abban bízni, hogy a légiutas-kísérők az általános tiltás dacára kinyitják számunkra a mosdót, különösen hosszabb várakozás esetén. Ha ugyanis egészségügyi okok, rosszullét áll a háttérben, nagy eséllyel kivételt tesznek a megszokott szabályoktól.
Arra azonban biztosan nem lesz lehetőségünk rövidebb késés esetén sem, hogy visszamenjünk a terminál épületébe és az ottani WC-t használjuk. A légi közlekedésben ugyanis alapvető biztonsági előírás, hogy az összes érintett egység tudja, hol tartózkodik éppen az adott utas. Abban a pillanatban, hogy érvényesítjük beszállókártyánkat a kapunál, a repülőtér rendszerében úgy szereplünk, mint akik a gépen tartózkodnak: ez a kapu pedig egyirányú, ha vissza akarunk térni a terminálra, azzal lemondunk az utazási szándékunkról és nem térhetünk vissza a fedélzetre. Sőt, ebben az esetben a földi kiszolgáló személyzetnek kell kikísérnie az adott utast a biztonsági ellenőrzésen kívüli zónába. Ott legalább már kedvére használhatja a mosdót is.