Amerikai kutatók a világon elsőként alkalmaztak terápiás kezelést egy magzaton, aki a vizsgálatok alapján SMA-val született volna. A gyermek már 30 hónapos, és nincs jele a betegségének.
Fontos megállapításokat tett egy, a klasszikus zene és a magzati szívfrekvencia kapcsolatát vizsgáló kutatás: mexikói tudósok arra jutottak, hogy a magzatnak játszott nyugtató zene jótékony hatással lehet a fejlődő szervezetre.
A beavatkozásra azért volt szükség, mert az anya szervezete ellenanyagot kezdett termelni a magzat vércsoportja ellen.
A Padovai Egyetem tudósai szerint már az egynapos újszülöttek agyhullámai is más jelet adnak, ha azon a nyelven hallanak beszédet, amit az anyaméhben hét hónapos koruktól kezdve hallottak.
Amerikai kutatók arra jutottak, hogy a magzat által termelt GDF15 hormonra a nők egy része rendkívül érzékenyen reagál, és ez áll a reggeli rosszullétek mögött.
A méhlepényben megtalálható IGF-2 gén az apától származik, a nem megfelelő működése pedig túl nagy vagy túl kicsi magzatokhoz vezethet. Ezt vizsgálták most meg közelebbről brit kutatók.
Semmelweis Egyetem adatai szerint az sem jó, ha a kismama túl fiatal és az sem, ha „előrehaladott korú”.
Amerikai kutatók szerint a gyermekek és a felnőttek esetében más-más genetikai tényezők állnak a pszichiátriai problémák megjelenése mögött.
Az Egyesült Királyságban 2018 óta van lehetőség arra, hogy a genetikai rendellenességek kiszűrése érdekében három szülő génjeit alkalmazzák a mesterséges megtermékenyítésnél.
Bostoni sebészeknek sikerült megműtetniük egy potenciálisan halálos érfejlődési rendellenességet egy 34 hetes és 2 napos magzatnál. Az azóta már megszületett, most hathetes gyermek jól van.
Mindössze minden ötszázezredik terhességnél fordul elő olyan probléma, hogy egy magzat „beborítja” fejlődés közben a másikat – ennél is ritkább az az eset, ami egy egyéves kínai kislány esetében történt, hogy az agyában ragadt a meg nem született ikertestvére.
Egy magyar tudósokat is sorai közt tudó nemzetközi kutatócsoport közvetlen kapcsolatot mutatatott ki a hippokampuszban az úgynevezett P2X7 purinerg receptor, amely az agyban zajló gyulladásos események egyik főszereplője, és a piramissejtek növekedése és nyúlványaik képződése között. A felfedezés kulcsfontosságú lehet a normális agyfejlődés kritikus időszakainak hátterében álló mechanizmusok megértésében, ezáltal hozzájárulhat egyes, gyulladásos folyamatok okozta idegrendszeri fejlődési zavarok megelőzéséhez.