A depresszió sokak számára csupán egy kifejezés arra, ha valaki panaszkodik, kedvetlen, vagy egyszerűen nincs kedve semmihez. Pedig a fogalom maga súlyos betegséget takar, és nem mindegy, hogy felismerjük-e, illetve kezeljük-e időben a tüneteket.
A stresszt mindannyian jól ismerjük. De hogyan különböztetjük meg a jó és a rossz stresszt, és most, a koronavírus-járvány idején hogyan tudunk megbirkózni a minden eddiginél nagyobb dózissal?
Bár hivatalosan „gyógyult” státuszúként tartják nyilván őket, hiszen a koronavírus akut fertőzésének számukra vége, több páciens élete hónapokkal később sem állhat vissza a normál kerékvágásba.
Az év végi kimerültség, a természetes fény hiánya minden tizedik magyarnál téli depressziót okoz. A levertségnek, rossz hangulatnak azonban bevált ellenszerei vannak.
Az október végi átállás mindnekinek megkönnyebbülést jelenthet, a bagoly típusú és a koránkelő embereknek egyaránt. Miközben a nyári időszámítás elvesz tőlünk egy órát, az őszi óraátállítással mindezt visszakapjuk, és biológiai óránk is felszabadul a nyomás alól. Ennek ellenére jelentkezhetnek kellemetlen tünetek, az időátállítás előidézhet koncentrációzavart, érezhetünk fokozott álmosságot, de megváltozhat a pulzusszám és a vérnyomás is.
Kettős fronthatás gyengíti a teljesítőképességet. Nem csak álmatlanság, de levertség és depresszióra való hajlam is kialakulhat a nap folyamán.
Tavalyhoz képest némileg emelkedett a kialvatlansággal küzdők száma. A válaszadók 72 százaléka ritkán vagy soha nem érzi úgy, hogy eleget aludt volna, 25 százaléka ébred gyakorta pihenten s csupán 3 százalék számolt be arról, hogy mindig elég időt tölt alvással.
Mifelénk úgy hívják, tavaszi fáradtság. A levertséggel, kimerültséggel, álmatlansággal vagy éppen aluszékonysággal jellemezhető tünetegyüttes azonban nemcsak magyar sajátosság: a világ bármely pontján élők is megtapasztalják időnként. Persze a földrajzi elhelyezkedés is meghatározó: ahol az évszakok jól elkülöníthetően váltják egymást, ott erőteljesebben érezhetők a már felsorolt tünetek.