Sok szó esik a magyar egészségügy alulfinanszírozottságáról, de ez valójában csak a probléma egyik része. A bajok között van olyan is, amelyért nem az állam vagy az orvosok tehetők felelőssé. Vélemény.
Amikor a beutaló háziorvos neve ismerősen csengett a szakorvosnak, a betegek szinte minden szempontból jobbra értékelték szakorvosi ellátásukat - ezt állapították meg kutatásuk nyomán a Harvard Medical School szakemberei.
A házi-, gyermek- és fogorvosok 90 százaléka csatlakozott már a praxisközösségekhez, az új rendszerből azonban a betegek alig érzékelnek valamit. Szűrővizsgálatok vannak ugyan, de reumatológushoz, kardiológushoz vagy neurológushoz ugyanúgy a szakrendelésen kell sorba állni. Holott a feladatok egy részét a második szakvizsgával rendelkező háziorvosok is el tudnák látni. A lehetőség megvan, a pénz viszont nincs, így nem történik semmi. Az érintettekkel folytatott beszélgetésből úgy tűnik, a pénz nem is oldana meg mindent.
Az egészségügyi alapellátás és járóbeteg-szakellátás fejlesztésére biztosított támogatásból szinte fele-fele arányban részesültek fideszes és ellenzéki vezetésű kerületek.
A működéstől a finanszírozásig megújítaná az alapellátás jelenlegi rendszerét a Magyar Orvosi Kamara frissen közzétett javaslata, amelyet a belügyminiszter kérésére vittek a napokban Pintér Sándornak. Egyetlen dolog viszont kimaradt belőle, és meglepő módon éppen az, ami miatt a belügyminiszter egyáltalán nekilátott az ágazat „átvilágításának”.
Süket fülekre találtak a politikusoknál, ezért kezdtek figyelmeztető akcióba az egészségbiztosítási pénztárral szerződött magánfogorvosok. Szószólójuk, Nagy Ákos szerint az igazságérzetük diktálta a lépést, a megbecsülés hiánya miatt. A fogorvos portrénkban azt is elárulja, milyen az, amikor neki kell beülnie egy kollégája székébe, páciensként.