Csizmadia Ervin: A közvélemény és a politikai máglya
Amerikai típusú közvélemény alakul ki ezekben a hónapokban Magyarországon, legfontosabb jellemzője, hogy mindenható. Csizmadia Ervin publicisztikája.
Amerikai típusú közvélemény alakul ki ezekben a hónapokban Magyarországon, legfontosabb jellemzője, hogy mindenható. Csizmadia Ervin publicisztikája.
Korszakhatárként emlegetjük a 2014-es illiberális fordulatot, pedig nem a semmiből jött tíz évvel ezelőtt, hanem egy hosszú folyamat lenyomataként bukkant fel. A Fidesz már a rendszerváltás első évtizedének végén egy új Európa-koncepciót vezetett be és visszahozta a rendszerváltás régi demokráciafogalmát. Ezeknek köszönhetően válhatott domináns párttá – minderre a sokszínű ellenzékének nem volt és most sincs válasza.
Szerzőnk Szerb Antal egy írásától rugaszkodik el, és megállapítja, a múlt történelmi mintázatai sokat mondanak el a jelenünkről is. Egyenesen kijelenti: „Ha megnézzük az 1990 óta eltelt 34 évet, nem mondhatjuk, hogy az új rendszernek saját mintázata jött volna létre”. Vélemény.
A mai politika nagyon messze került hőn vágyott céljától, a béketeremtéstől – a legnagyobb gát az egyoldalú <em>ön- vagy identitáspolitika</em> és a másik táborral való érintkezés minimálisra korlátozása – írja szerzőnk, akit a Partizán EP-listavezetői vitája inspirálta véleménycikke megírására.
Mikszáth Kálmán anno politikusi tapasztalattal felvértezve elemezte egyik kortársa pártalapítási kísérletét. De abban, amit az úgynevezett paróka-pártról írt, tévedett. Vélemény.
Politológus szerzőnk szerint ahhoz, hogy címbeli kérdésre felelni tudjunk, illetve hogy ez a felelet értelmes legyen, először is ki kell zárni mindenféle erőszakot, tömeges bebörtönzéssel való fenyegetést és minden mást, ami a történelem korábbi pontjain megengedhető volt, ám ma egyáltalán nem. Vélemény.
A szerző a politika ősbajáról, „egyigazság" versus „sokigazságról" ír, a haladás értelmezéséről, a „történelem vége” tétel nagy fiaskójáról, és arról, hogy az 1990 utáni liberális demokráciának miben és miért nem sikerült meghaladnia a korábbi rendszereket.
Szerzőnk álláspontja szerint, ha a magyar miniszterelnök és Európa konfliktusát vizsgáljuk, akkor azt célszerű a magyar politikai hagyomány felől, a rendszerváltás körül történteket is felidézve vizsgálnunk, értelmezve azt is, miről szól ma Nyugaton és idehaza a politika – és szűkebben a pártpolitika. Vélemény.
A DK elnökének 35 perces beszédéből 25 perc a magyar belpolitikáról és az állammal visszaélő kormányoldal ostorozásáról szólt, írja szerzőnk, ám hozzáteszi, volt valami más is, egy más beszédréteg is, amit ki lehet hámozni az elhangzottakból. Vélemény.
Pragmatizmus és eszmeiség viszonyát vizsgálja szerzőnk a dualizmus és a rendszerváltás óta eltelt időszak pártpolitikájában. Azt mondja, az ismeretek hiánya nehezíti, hogy megértsük, miért nem elég, ha a közjogi, nem pedig az eszmei tényezők uralják a politikát.
Annak, ahogyan a magyar kormány az ukrajnai háború ügyében eljár, a magyar politikatörténeti hagyományhoz van köze, írja szerzőnk. A magyar politika története – olvasatában – arról szól, hogy hogyan lehet elkerülni a harcot, de ha már elkerülhetetlen, mégis hogyan lehet annak költségeit minimalizálni. Vélemény.
Nem elég intézményeket és értékeket átvenni a Nyugattól, vizuálissá is kell tenni a demokráciát, és ehhez a filmek nagy segítséget nyújtanának, írja szerzőnk. Vélemény.